Találkozások, amelyekkel megajándékozzuk egymást

Sok mosoly, vidámság, tartalmas beszélgetések és szép találkozások jellemezték az idei Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) három napját. Számomra különösen fontos volt megtapasztalni, hogy milyen sokféle módon tudjuk megszólítani az embereket, és hogy olykor egészen apró dolgokon múlik, miként tehetjük szebbé és jobbá a világot. 

Úgy láttam és éreztem, hogy az idei KATTÁRS nagyon jól sikerült. A sátrak között sétálva rengeteg mosolyt és vidámságot láttam, a különböző szolgálatok bemutatkozásai pedig igazán szép találkozásokra adtak lehetőséget. A hozzánk ellátogató vendégek jól érezték magukat, örömmel kapcsolódtak be a programokba. 

Különösen fontosnak tartom megemlíteni a gyönyörű liturgiákat, szentmiséket és szentségimádásokat. Talán nem minden látogató tudta, hogy a teljes háromnapos rendezvény alatt állandó ima folyt a résztvevőkért és a hozzánk érkező vendégekért. Külön áldássátorral is készültünk, ahová bárki betérhetett, hogy áldást kérjen az atyáktól.

A KATTÁRS-ra már közel fél évvel korábban elkezdtünk készülni. Fontosnak tartottuk, hogy ne csupán az egyházmegyei központunk mutatkozzon be, hanem önkéntes csoportjainknak is lehetőséget adjunk arra, hogy megismertessék tevékenységüket az érdeklődőkkel. 

Az alapos előkészületek izgalma 

A kaposvári Kossuth téren három karitászos sátorral vártuk a látogatókat. Vendégként meghívtuk az Egri Főegyházmegyei Karitászt, amely egy különleges szabadulószobával érkezett. Saját sátrunkban önkéntes csoportjaink mellett a patapoklosi  és somogyapáti felzárkóztatási program munkatársai és a budapesti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat is bemutatkozott. A harmadik sátorban a tavaly létrehozott Szent Anna Ház kapott helyet, hogy minél többen megismerhessék az ott zajló munkát. 

Az egri karitászosok szabadulószobáját Árvai Feri atya álmodta meg. Elsősorban a gyermekeket szerettük volna megszólítani vele, de hamar kiderült, hogy a felnőttek is legalább annyira élvezik a feladatokat. A Karitásszal kapcsolatos kérdések és különböző fejtörők megoldásával lehetett kinyitni a zárakat. Nagy öröm volt látni, hogy sok gyermek akár többször is sorba állt, hogy újra végigmehessen a szabadulószobán. 

Személyes kapcsolódások születhettek 

Saját sátrunk kialakításakor arra törekedtünk, hogy ne pusztán tájékoztatást adjunk a munkánkról, hanem valóban megszólítsuk az arra sétálókat. Önkéntes csoportjaink kétórás váltásokban mutatkoztak be. Mindegyikük készült valamivel: kézműves foglalkozásokkal, lufifújással, lufigura-készítéssel és sok más apró meglepetéssel. 

Miközben a gyermekek alkottak és játszottak, lehetőségünk nyílt arra, hogy az őket kísérő felnőttekkel beszélgessünk a Karitász tevékenységéről és az önkéntes szolgálatról. Önkénteseink rengeteg kis ajándékot is készítettek, amelyekkel megajándékozhattuk az érdeklődőket. Számunkra ezek az alkalmak jóval többet jelentettek egy egyszerű bemutatkozásnál: személyes kapcsolódások születhettek. 

Különösen fontosnak tartottam, hogy a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat is jelen legyen a rendezvényen. Munkatársaink olyan játékokkal készültek, amelyek segítségével a látogatók közelebb kerülhettek a függőségek, különösen a szerencsejáték-függőség problémájának megértéséhez. 

Voltak, akik kifejezetten érdeklődtek a téma iránt, mások egyszerűen csak arra sétáltak, és bekapcsolódtak valamelyik játékba. Én azonban nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy az embereknek sokszor éppen ott kell lenniük, ahol lehetőségük nyílik találkozni egy fontos üzenettel vagy a számukra szükséges segítséggel. 

Sokat beszélgettünk erről Tóth Balázzsal, a szolgálat vezetőjével. Sajnos a szenvedélybetegség sok családban még mindig szégyennek számít, ezért különösen lényegesnek tartom azokat az alkalmakat, amikor közvetlenül, természetes módon beszélhetünk erről a nehéz témáról. 

Akár mi szólítunk meg valakit, akár ő fordul hozzánk érdeklődve, minden ilyen találkozás lehetőséget teremt arra, hogy felhívjuk a figyelmet: van segítség. Lehet, hogy az adott családban senki sem küzd függőséggel, de szinte mindannyian ismerünk valakit, aki érintett lehet. 

Egy beszélgetés, egy átadott tájékoztató vagy egy közösen kipróbált játék is elindíthat valamit. Talán éppen ennek köszönhetően jut el valakihez az információ, hogy nincs egyedül a problémájával, és van hová fordulnia. 

Mások ajándékoztak meg engem 

Számomra a KATTÁRS legfontosabb üzenete a rászorulók felé való nyitás, az emberi méltóság megőrzése és egy szebb, jobb világ megteremtése. Hiszem, hogy mindez nagyon pici, apró dolgokon múlik. A három nap alatt újra és újra megtapasztaltam, milyen sokat jelentenek a személyes találkozások. Amikor régi ismerősökkel, más szolgálatok vezetőivel vagy éppen a sátrainkhoz betérő érdeklődőkkel beszélgettem, mindig azt éreztem, hogy valamivel meg vagyok ajándékozva.Ez a megajándékozottság az, ami egy jobb világ felé tudja vinni az embert. Egy-egy találkozás után másképp tudunk tekinteni az emberekre, az élethelyzetekre, és talán érzékenyebbé válunk mások nehézségei iránt is. 

Feketéné Szabó Márta 

karitászigazgató 

Kaposvári Egyházmegyei Karitász

fotó: Kaposvári Egyházmegyei Karitász